Mindannyiunknak vannak napjai, amikor a miértek egész özönére keresgéljük a válaszokat, amelyek legtöbbször nem is szavakban törnek elő kérdésekként, hanem tettekben, érzésekben, gondolatokban. Az istenes versek nemes lelkű költői is el-elakadoztak a keresés útjának rögös talaján, és ilyenkor tették fel maguknak azokat a kérdéseket, amelyek sokakat izgatnak, marcangolnak és kutatásra késztetnek.
Mivégre vagyunk e világon, milyen feladat jutott számunkra, miért van a sok szenvedés és betegség, miért nem találom a helyem? És sorolhatnánk. Talán az istenes versekben fölcseng némi vigasz, amely reménysugarat ébreszt bennünk, így újra erőhöz jutunk és elgondolkodunk a lehetőségeken, hiszen oly sok van belőlük.
Az útkeresők akkor, amikor Istent keresik, amikor valami erős, szeretetteljes, ragyogás után kutakodnak, akkor megértést keresik, a tisztánlátást, a teljes értékűséget, az élet értelmét. Van, amikor az ember gondolatait naplóba jegyzi le, hogy felfrissüljön, van, amikor mások szavai nyújtanak vigasztalást és lelki felüdülést, amelyeket regények és istenes versek bölcs szavai juttatnak el hozzájuk.